A távol-keleti hagyományos gyógyászatban az egész termőtestet, ill. kalapot használják fel, de újabban külön gyűjtik a spórákat, mert egyes adatok szerint ezek még több hatóanyagot tartalmaznak. Nem lehet kis munka a spórák összegyűjtése és készítmények formájában való megjelenítése! Sokkal gyakoribb, hogy a vadon termő vagy a termesztett és száraz gombát megdarálják. A porított gomba közvetlenül fogyasztva, teaként elkészítve vagy kapszulákba téve adagolható. Ha kivonatot (extraktumot) készítenek belőle, akkor általában tizedannyi elegendő a hatás kifejtéséhez, mintha nyers (nem kivont) port alkalmaznának.
Az ősi, távol-keleti kultúrákban tehát valóban “csodaszer” volt. Ha a mai tünet- és betegségnevekkel fejezzük ki sokféle alkalmazását, akkor a következőket sorolhatjuk fel: ideggyengeség (neuraszténia), hosszan tartó betegség által okozott gyengeség, álmatlanság (insomnia), étvágytalanság (anorexia), szédülés, fáradékonyság, idült májgyulladás (krónikus hepatitis), magas koleszterinszint (hiperkoleszterinémia), gombamérgezések esetén ellenszer (antidotum), koronária-szívbaj, magas vérnyomás (hipertenzió), magaslati rosszullét megelőzése, daganat, köhögéssel járó időskori légcsőhurut.
A közelmúltban végzett kínai kutatások arra irányulnak, hogy újabb bizonyítékokat szerezzenek a következő betegségek kezelésének hatékonyságára: öregedésgátlás (életkor meghosszabbítása), érelmeszesedés gátlása, vérkeringés javítása, krónikus vírusos májgyulladás, férfi szexuális funkciózavar, hiperkoleszterinémia, időskori immunműködés, kemoterápia által okozott mérgezés, kábítószer által fellépő immunszuppresszió, antikarcinogén és antitumor aktivitás, immunstimuláns hatás.